A szatmárnémeti Szent Antal búcsúról
"A nagyság nem véletlen, hanem akarat dolga" - mondta Ft. Molnár Eduárd Gábor a szatmárnémeti Szent Antal templom búcsúünnepén.
"Csodákat kik látni vágytok, ó, jöjjetek Szent Antalhoz" - hangzik a közismert himnuszban, és hangzott csütörtökön a szatmárnémeti, Batizi úti Szent Antal templomban is, melyet teljesen megtöltöttek a hívek. Kilenc hetes felkészülés után, június 13-án, tíz órától hálát adni, hódolatot kifejezni, vagy kéréssel jöttek nagy számban az egyszerűségéről, segítőkészségéről ismertté vált ferences Szent búcsújába. Az egyházmegye papjaival Ft. Papellás István, a szatmárnémeti Szent Család egyházközösség plébánosa mutatta be a legszentebb áldozatot, a bevonulás után nagy hitvallóként, -népmissziósként, a szegények pártfogójaként nevezve Páduai Szent Antalt. "Őt köszöntjük, és a közbenjárását kérjük, segítsen bennünket is megtalálni a hit helyes útját, és Istennek kedves életet élni a mindennapi életben" - mondta Papellás István.
A szentmise prédikációját, a lezajlott kilenced elmélkedéseit is tartó Ft. Molnár Eduárd Gábor, a Szent János apostol és evangélista plébánia segédlelkésze mondta. Szent Antal személye kapcsán az akarat fontosságára irányította a hívek figyelmét: "Búcsúra való felkészülésünk során kilenc héten keresztül igyekeztünk figyelni a tulajdonságaira, erényeire, de csak egy részét tekintettük az egésznek. Ha megvizsgáljuk, az erények bennünk is megvannak, csak a felszínre kell hoznunk, el kell döntenünk, hogy élünk velük, vagy sem? A mi szabad akaratunkon és döntésünkön múlik. Ha szeretjük és a védőszentünknek tekintjük Szent Antalt, akkor csak akarnunk kell, és mi is lehetünk a Szentírás szekrénye, az imádság embere. Antal először is ember volt, Istent akarta szolgálni az embereken keresztül, és csak ezután vált szentté. Minden ott dől el, hogy kit, vagy mit akarok követni: Istent, vagy mást? Az Istenhez vezető úton akarni kell járni! A történelemben nagyon sok elszánt emberrel találkozunk, akiket nagy, neves alakokként tartunk számon, mert nagy volt bennük az akarat. Szent Antal nem azért akart nagy lenni, hogy megmutassa magát a világnak, hanem, hogy segítsen. Nekünk sem kell mást tennünk, mint akarni a szentté válást, a Jóisten útját."
A szentmise végén a papság és a hívek elénekelték a himnuszokat, majd a templomudvarra vonultak, ahol Ft. Papellás István, a hagyományt megtartva megáldotta az elhelyezett liliomokat, az ártatlanság és tisztaság, valamint Szent Antal jelképének számító virágokat.
